Pontosabban: majdnem nem kezdődött el. Mert Dórának egyáltalán nem volt kedve elmenni. Fáradt volt, otthon maradt volna, pizsamában, teljes nyugalomban. De Luca, az ikertestvére, nem hagyta annyiban: "Mozdulj ki, így hogy ismersz meg bárkit is valaha?"

Dóra végül nagy nehezen beadta a derekát. És milyen jól tette.

A buliban hamar kiszúrtuk egymást, mondjuk Dominkot nem nehéz észrevenni a 190 cm-vel. Néhány gin-tonic után – és mikozben Dominik épp egy kutyát simogatott, ami önmagában is elég meggyőző volt – Dóra odament hozzá, és mindenféle körítés nélkül megkérdezte, hogy igaziak-e a fogai, mert olyan szép a mosolya.
Ez volt az a pillanat, amikor mi még nem tudtuk, de minden elkezdődött.

Beszélgetni kezdtünk és hamar kiderült, hogy Dominik egy családi catering vállalkozásban dolgozik, ahol esküvőkre is főznek. Dóra ekkor fejben gyorsan megjegyezte: mekkora catch, ha ez a szőke herceg lesz a férjem, már tudom ki fog az esküvőn főzni (Ki gondolta volna akkor, hogy a gondolatainknak ilyen erős jelentőségük van?:)). 

Dominikot teljesen elvarázsolták Dóra szép szemei és mosolya, ő mondjuk nem az esküvőre gondolt akkor, hanem arra, hogy még soha nem tettek fel neki ilyen kérdést a fogairól. Ez a kicsit őrültebb személyiség már akkor lenyűgözte és eldöntötte, hogy jobban meg akarja ismerni ezt a lányt. 

Az este innentől megállíthatatlan lett: Rengeteget beszélgettünk, buliztunk, még karaokiztunk is - Backstreet Boys - I Want It That Way - Igen, ezt most már hivatalosan is vállaljuk, hogy ez volt az első közös számunk. 

Dominik lelkesen mesélt a síelésről, a lakóautó-építési terveiről, arról, hogy "ismeri az összes brunchos helyet" (csak éppen nem jár egyikbe sem), imád turázni és utazni. Dóra csak ámult: Mennyi közös hobbi! Olyannyira, hogy ő is bevallotta, hogy tud síelni (Ez a kijelentés az évek során kapott némi pontosítást).

Az éjszaka folyamán világmegváltó terveket szőttünk a gin-tonicok hatása alatt: hogy majd felmegyünk a Gellért-hegyre napfelkeltét nézni, hogy mennyire szeretünk túrázni és spontánnak lenni - itt Dóra egy kicsit túlzott, amit azóta sok szeretettel és humorral kezelünk - és persze azt is megbeszéltük, mivel mindketten spontán embernek mondtuk magunkat, hogy a következő héten együtt, elmegyünk a Tátrába egyet kirándulni.

Hazafelé menet Dóra már érezte, hogy valami egészen más történt, mint eddig bármikor. Mosolyogva dúdolta magában aztán másnap Lucának is, hogy:
"I feel it in my fingers, I feel it in my toes."

Az első randink nagyon jól sikerült, a Tropikáriumban volt és utána természetesen Nápolyi pizzáztunk, ami mindkettőnk kedvence. Dominik még le is nyűgözte Dórát, hogy van egy saját kemencéje és gyakran csinal pizzákat ( Mióta ismerjük egymást ez a gyakran kb 3-4 alkalom volt, amit Dóra is megkóstolhatott, de hát ilyen ez a marketing időszak:)).

A második már a Tátrában volt.

Gyönyörű helyeken túráztunk, mélyeket beszélgettünk, és Dóra teljesen lenyűgözve hallgatta, ahogy Dominik szinte mindenről tudott mondani egy érdekes fun fact-et. Az intelligenciája, a kíváncsisága és a természetessége egyre közelebb hozott minket egymáshoz.

Mindketten először éreztük azt az életünkben, hogy nem kell szerepet játszani. Hogy lehetünk őszinték, felszabadultak, önmagunk. Mintha ezer éve ismernénk egymást. A túra során, Dominikot teljesen elragadta Dóra rátermettsége és energiái és azóta is próbál lépést tartani élete szerelmével.

Ki gondolta volna, hogy egyetlen döntésből - abból, hogy azon az estén mégis elmegyünk arra a házibulira - egy életre szóló kötelék születik?
Ki gondolta volna, hogy most itt állunk és életünk egyik legszebb napját szervezzük, hogy összekössük az életünket a családunk és a legjobb barátaink körében?

Azóta már rengeteg közös élményünk van. Ha Dóra hazamegy, akkor Dominikhoz megy. 

És milyen igaz: amikor az ember megismeri az igazit, azt érzi.

Mi már az első pillanatban éreztük hogy ez most valami más lesz. 💛